A csúzli a testi érzékek sportja
A csúzli valóban a testi érzékek sportja, mert a teljes teljesítmény az alapvető érzékszervi és a motoros rendszer finom összehangolásán múlik.
A lövő folyamatosan dolgozik a saját testhelyzetének érzékelésével. A váll, a könyök, csukló és ujjak mikromozgásai határozzák meg a helyes irányt. Ez nem mérhető műszerekkel, csak a saját testérzetek jelzik, hogy a húzó kéz és a csúzli irányvonala azonos lesz-e. A lövész közvetlen fizikai kapcsolatban van az energiaforrással (a gumival).
Húzáskor nincs "kattanó" vagy "ütköző", a lövésznek éreznie kell a gumi feszüléséből, hogy mikor érte el a maximális, de még biztonságos húzáshosszt a megfelelő sebességhez. Az elengedés, az oldás a lövés legfontosabb pillanata és talán a legfinomabb érzékelést igényli. A kosarat tartó ujjaknak úgy kell kinyílniuk, hogy a golyó útját semmilyen oldalirányú rántás ne térítse el. Ez egy mikro-mozdulat, amit csak érzésből lehet tökéletesíteni. Az ilyen belső érzékelés megmutatja, hogy az izmok feszültsége, a húzóerő és a test tartása milyen állapotban van. A gumi erősebb vagy gyengébb húzása pár milliméteren belül változtatja a röppályát. Ezt nem lehet látni, csak érezni.
A rögzítési pont fixálása során a lövésznek minden egyes alkalommal milliméterre pontosan ugyanahhoz a ponthoz kell húznia a kosarat vagy a bőrt érinteni az arcához technikától függően. Ezt nem látja, csak érzi.
Az izommemória fejlődésével a karok feszítése, a tartó kéz stabilitása és az egész test tartása mind olyan automatizmussá kell váljon, amit az izmok "emlékezete" diktál, nem a tudatos vezérlés.
A célzórendszer bármilyen formában vizuális stabilitást követel. A pontrés, a villa sarka, az irányzék vagy akár a teljes instinktív (ösztönös) lövés is azon múlik, mennyire tudod kontrollálni a látómeződ és a célpont közti viszonyt. A legjobb lövők nem egyszerűen látják a célt, hanem érzik a képet a térben. A szemed a célra fókuszál, az agyad pedig a kezed pozíciója, a gumiszalag feszülése és a korábbi tapasztalatok alapján tudat alatt "számítja" ki a röppályát. Ez tiszta szem-kéz koordináció.
Az apró mozgások, utórezgések, a lövés előtti mikroremegés ellenőrzése tisztán motoros kontroll kérdése. A lövés pillanata nem kattintás, hanem egy olyan finom engedés, amelyet az ujjbegyek érzékelése és a kéz ujjainak pontos mozgása határoz meg. Az oldás után a szemmel követés azonnali vizuális visszacsatolást ad.
Ha mellé lősz, a tested azonnal korrigál a következő lövésnél: "Kicsit lejjebb a könyököt", "Kicsit erősebben feszíteni", Egy picit beljebb fordítani". Ez egy folyamatos párbeszéd az idegrendszer és az izmok között.
Ezen okok miatt a csúzli nem gépi sport, nem eszközcentrikus és nem technológiai teljesítmény. Az eszköz csak átviszi azt, amit a test előkészít, és ezért mondható teljes joggal, hogy a csúzli a testi érzékek sportja.
Az írás egyik mondatát fejtegetném tovább, ami így szólt: "A legjobb lövők nem egyszerűen látják a célt, hanem érzik a képet a térben." Mit is értünk az alatt, hogy érzik a képet a térben?
A haladó lövő nem kizárólag a célpontra fókuszál, hanem a teljes látómezőt egy térbeli viszonyrendszerként értelmezi. A csúzli villája, a gumi, a célpont, és a háttér elemei mind együtt alkotják azt a képet, amelyben a röppálya helyét fejben meghatározza. A lövés nem egy pont célzása, hanem egy kép beállítása lesz. A lövő agya összeveti a látott képet a kéz által érzékelt helyzettel. A húzóerő, a villa döntése, a csukló pozíciója és az arc mellett vezetett gumi helyzete mind fontos információt ad. Amikor valaki érzi a képet, azt jelenti, hogy a szem és a kéz által szolgáltatott adatok automatikusan összeállnak egy stabil térérzetté. A lövő fejben mindig előre jelzi, hogyan fog a lövedék haladni. A tapasztalt versenyzők a kép alapján intuitívan érzik, hogy a jelenlegi beállítás merre viszi a röppályát. Ez az érzés abból fakad, hogy rengeteg lövés után az idegrendszer felismeri a finom mintázatokat. A kép látványa és a testérzet együttesen röppályaérzetté alakul. Hányszor mondtuk azt, "tudtam, hogy mellé megy, mert rosszul fogtam vagy tartottam".
A sok gyakorlás során az idegrendszer elkezd teljes képeket rögzíteni. A lövő fejében kategóriák alakulnak ki arról, hogyan néz ki egy pontos lövés térbeli képe és hogyan néz ki egy pontatlan lövés képe. Amikor valaki érzi a képet, valójában ezt a belső mintát hasonlítja össze az aktuális helyzettel. Ha a kettő egyezik, megnyugszik és lő. Ha eltér, még igazít.
A kép érzése a térben egy integrált vizuális és belső érzékelésű rendszer működése. A lövő nem csak látja a célt és a csúzlit, hanem egy teljes, háromdimenziós élményt érzékel, amelyben a testtartás, a húzóerő, a vizuális stabilitás és a röppályaérzet egyetlen egységként jelenik meg.